15. számú túra: Rozália téglagyár (Bécsi út) - Dobogókő

 

Metszet

Bécsi út - Kevély-nyereg: 6,3 km   Térkép szerinti útvonalhossz: 22,7 km
Kevély-nyereg - Pilisszentkereszt: 11,7 km   Maximális magasság: 700 m
Pilisszentkereszt - Dobogókő: 4,2 km   Minimális magasság: 120 m
Összesen: 22,2 km   Szintemelkedés: 952 m
      Szintcsökkenés: 383 m
      Szintidő: 7:17'

 

2012. október 6. Rozália téglagyár (Bécsi út) - Pilisszentkereszt

Régi "adósságunkat" róttuk le ennek a szakasznak a teljesítésével, hiszen már csak ez a mintegy 20 kilométer hiányzott az Országos Kéktúra Keszthely és Visegrád közötti részének bejárásához. A közlekedés persze most sem volt egyszerű, és hogy Pilisszentkereszten már ne legyünk semmilyen menetrendhez kötve, kiinduló pontként Pilisszántót választottuk. Az autót a buszfordulónál hagytuk, és a 8 óra 40-kor induló 820-as jelzésű járattal mentünk a Rozália téglagyári bekötőútig.

Rövid gyaloglást követően értük el a téglagyár kapuját, ahonnan – a kötelező pecsételést követően – fél 10 körül kezdtük meg a tulajdonképpeni szakasz teljesítését. Az Aranyhegyi-patak mellett haladó földúton igazán jól esett a hátunkat melengető napsütés, de ahogy a Külső Bécsi utat keresztezve nekivágtunk a Köves-bércre vezető kaptatónak, a némi hűs felüdülést adó erdőnek jobban örültünk.

A Köves-bérc lapos teteje azonban megérte a fáradozást, mivel a nagy területeken mohával borított, ritkás tölgyerdőn keresztül, régi bányagödrök között kanyargó kék jelzésen haladva igazán szép, és meglehetősen egyedi látvány tárult elénk. Némiképp sajnáltuk is, hogy hamar véget ért ez a mesevilág, és Pilisborosjenő szélső utcáit elérve, házak között kellett továbbgyalogolnunk.

TúraképA Nagy-Kevély kopár, mészkőtől fehérlő tömbjéhez közelítve tettünk egy rövid kitérőt a Teve-sziklához, ahol épp egy jókora iskolás csoport tett meg mindent annak érdekében, hogy a többi kiránduló semmit ne élvezhessen a táj és a természet szépségéből. Szerencsére a sziklákról csúszkáló, kiabáló és sikoltozó (egyébként tanári felügyelettel itt lévő) csapat hamarosan odébbállt, és végre mi is körbejárhattuk a furcsa alakú képződményt. Túl sokat azonban nem időzhettünk, mivel az út kétharmada még előttünk állt.

Ennek ellenére azonban rövidesen ismét lekanyarodtunk a kék jelzésről, ezúttal az Egri csillagok című film fő forgatási helyszíne, maga a "vár" miatt. A filmből megmaradt emlékeim alapján kicsit magasabb falakra számítottam, azonban így is nagyon érdekes volt a megmaradt romok, pontosabban díszletek között sétálgatni. Itt is sok kirándulóval, diákcsoporttal találkoztunk, de az itteniek nem ordibáltak, hanem igazi tizenéves módjára számháborúztak! Talán az elmúlt 30 évben nem is láttam ilyet…

Az idő már dél felé járt, ezért mielőtt nekivágtunk volna a Kevély-nyeregig vezető emelkedőnek, a bokrok árnyékában tartottunk egy ebédszünettel egybekötött rövid pihenőt. Ennek ellenére (vagy talán épp ezért) tökéletes kínszenvedés volt megmászni a meredek kaptatót, és a felsőbb szakaszon, a köves úton bukdácsolva már a meleg őszi napsütést sem élveztük annyira. A nyeregben megszereztük a mai nap második pecsétjét, majd a Kis-Kevély oldalában ereszkedve, később szintben haladva viszonylag hamar elértük a Csobánkai-nyerget, ahol a széles, murvás útról megcsodálhattuk Csobánka látképét és az Oszoly-szikla falu fölé magasodó mészkőszirtjét.

Az erdőben egy rövid, könnyű emelkedő következett, majd jobbra fordulva, a meredek lejtőn a csobánkai Szentkút felé vettük az irányt. A kápolnánál elég nagy volt a nyüzsgés, mivel ezen a hétvégén rendezték a Pálos 70 teljesítménytúrát és zarándoklatot, melynek épp itt volt az egyik frissítő és pihenő állomása. Ezért a kápolnába épp csak bepillantottunk, és pihenés nélkül folytattuk Pilisszentkereszt felé. A völgy aljában a kék jelzés élesen balra kanyarodott, és a minimális szintkülönbséggel emelkedő majd ereszkedő széles földúton az eddigi tempónkon sikerült egy kicsit gyorsítanunk is.

Még javában sütött a nap, amikor elértük a Dera-patakot, azonban a szurdokvölgyben már koraesti félhomály uralkodott. A magas, meredek falak között kanyargó, helyenként egészen összeszűkülő völgy bővelkedik a látnivalókban, melyeket még a fényképek sem tudnak igazán visszaadni. A hatalmas sziklatömbök, a kimosott, köves patakmeder, a számtalan kis fahíd még az eddigi fáradalmakat is elfeledtette velünk.

A kék jelzés a szurdokot elhagyva az igen forgalmas Pomázi úton vezetett tovább, de szerencsére pár száz méter gyaloglás után elértük a Felső kocsmát, ahol délután 4 órakor a pecsételéssel tulajdonképpen le is zártuk a mai nap "hivatalos" részét. Azonban még további 3 kilométer gyaloglás várt ránk, hiszen az autót a szomszédos Pilisszántón hagytuk...

 

2012. július 28. Pilisszentkereszt - Dobogókő

Július második fele jórészt változatos, záporokkal, zivatarokkal tarkított időjárást hozott, ezért – a hirtelen jött strandidőt kihasználva – a napot ismét a Kéktúrának szántuk. A várható kánikula miatt azonban viszonylag rövid szakaszban gondolkodtunk, így esett a választás a Pilisszentkereszt és Pilisszentlászló közötti részre.

Szinte az utolsó pillanatban, de az öcséméket is sikerült rábeszélni, így autóval, közösen utaztunk Pomázig, majd onnan autóbusszal tovább Pilisszentkeresztre. A Felső Kocsmánál megejtett gyors pecsételést követően fél 9 körül vágtunk neki a távnak.

TúraképMár a faluból kivezető aszfaltozott út is jelentősen emelkedett, így a gyorsan melegedő időben igyekeztünk minél előbb beérni a némi enyhülést adó erdőbe. Az elmúlt napok esőzéseinek nyoma jól látszott ugyan, de szerencsére alig voltak nedvesebb, sáros részek. A kék jelzés helyenként köves mélyútban, máshol kemény, széles erdei úton vezetett, de a meredek kaptatókat mindig a legjobbkor követték a laposabb, pihenésre is lehetőséget adó szakaszok. Így sikerült viszonylag jó tempóban haladnunk, és negyed 10-kor már a Zsivány-szikláknál jártunk.

A hirtelen előbukkanó, a bükkfákkal szinte szimbiózisban elő hatalmas sziklatömböket jó alaposan körbejártuk, megmásztuk, majd folytattuk utunkat Dobogókő felé. A túraút igazán kellemes lábaserdőben, ráadásul szinte alig észrevehetően emelkedett, így rövidesen már az üdülők és hétvégi házak között gyalogoltunk, majd a műutat keresztezve elértük az Eötvös Lóránd menedékház előtti kis parkot.

Mivel szakaszhatárhoz értünk, két pecsét került az igazoló füzetekbe, majd a kötelező adminisztrációt követően pihentünk egy keveset. Persze megcsodáltuk a tájat is, hiszen a 700 méter magas Dobogókőről – még a kissé párás idő ellenére is – az ország egyik legszebb panorámája tárult elénk. A mai túránk azonban itt még nem ért véget, így a kilátóhelyet magunk mögött hagyva továbbindultunk Pilisszentlászló felé.

Galéria

www.innatura.hu