Betöltés...

Írott-kő - Sárvár

Az első lépések

Írott-kő - Kőszeg

Teljesítve:   2009. július 26.

Túrakép

Ma elkezdtük az Országos Kéktúra teljesítését, és első kirándulásunk egyben a Kéktúra első szakasza, pontosabban egyelőre annak csak egy része volt. Kőszegi szállásunkról, a Hotel Írottkőtől a 7.55-ös autóbusszal mentünk át Velemre. A faluban nem nagyon néztünk körül, csak megtöltöttük ivóvízzel a palackokat, és fél 9-kor már el is indultunk a piros jelzésen, fel a hegyekbe.

A viszonylag szűk völgyben is jól látszottak az alig egy hónapja lezúdult hatalmas eső nyomai: a patakmeder tele hordalékkal, mindenfelé kidőlt fák, a víz helyenként még az útba is mély árkokat vájt. Az erdészeti út folyamatosan emelkedett, de az igazán meredek részek csak akkor következtek, amikor egy kanyarulatnál letértünk róla. Szerencsére nem volt túl meleg, és a fárasztó út ellenére is viszonylag jól haladtunk. Hosszabb pihenőt nem iktatunk közbe, és kitérőt mindössze az Asztalos kőhöz tettünk. Semmi extra, csak egy nagy kődarab, és a gerincről még kilátás sem volt. Ezt követően kis lejtős pihentető rész, majd amikor becsatlakoztunk a Dél-dunántúli Kéktúra jelzésébe, ismét kaptatók következtek. Itt már a táj sem tűnt olyan szépnek, és kissé komor hangulata volt a fenyőerdőnek is.

Fél 11-re értünk fel az Írott-kő magyar oldalán lévő kis tisztáson található néhány padhoz. Pecsételtünk az igazoló füzetekbe, majd felsétáltunk az innen már tényleg csak pár méterre található kilátóhoz. Szembetűnő volt az osztrák oldal rendezettsége: kőzúzalékkal felszórt gyalogút, újszerű tájékoztató táblák és turistajelzések. A kilátóból – köszönhetően annak, hogy az osztrák oldalon kivágták egy kisebb területen a fákat – gyönyörű panoráma tárult elénk. A távolban mintha hóval fedett hegyet is láttunk volna, viszont kár, hogy az épület legfelső szintje le volt zárva.

Rövid pihenő után indultunk tovább a Hörmann-forrás felé. Az út jórészt az országhatárral párhuzamosan, szinte a hegygerincen futott, helyenként szép kilátással a magyar oldal felé. Lefelé haladtunkban több kisebb csoporttal találkoztunk, akikről lerítt, hogy a Hörmann-forrásnál lévő parkolóból indultak, de másnap már büszkén mesélik ismerőseiknek, hogy felmásztak az Írott-kőre. A forrásnál csak annyi időre álltunk meg, míg friss ivóvízzel töltöttük meg palackjainkat. Innen egy eléggé lejtős rész következett, a kék jelzés viszonylag hosszú szakaszon keresztül aszfaltozott úton vezetett. A Stájerházaknál kisebb pihenőt tartottunk és megebédeltünk.

Ezt követően gyorsítottunk a tempón, a rövidebb-hosszabb emelkedőkön és lejtőkön jól lehetett haladni egészen az Óház-tetőn lévő kilátóig. A kilátás pazar, és nem csak Kőszeget, hanem a látóhatár szélén még a balatoni tanúhegyeket is jól lehetett látni. Egy rövid, de annál meredekebb ereszkedés után értünk le a Hét-forráshoz. Itt is pecsételtünk, pár percet pihentünk, majd indultunk tovább.

Kőszegig már semmi rendkívüli, nem túl sok látnivalót kínáló tájakon, helyenként szinte gazban vezetett az út egészen a kálváriatemplomig. Még egy kicsit ereszkedtünk a stációkkal szegélyezett földúton, és a csónakázó tó közelében, a magyar korona rejtekhelyeként használt bunker vagy pince mellett vezető útnál érkeztünk Kőszegre.

Egy rövid városi sétával, a Jurisics-vár mellett elhaladva, a Hősök-kapuján át gyalogoltunk vissza a Fő téren található szállodánkhoz. A szakaszt majd innen folytatjuk…