Írott-kő - Sárvár

Az előzetes tervezés során úgy ítéltük meg, ez a szakasz annyira rövid és sík, hogy még az otthonról, Székesfehérvárról történő ide- és visszautazással együtt is könnyen teljesíthető. Így autóval Tömördig utaztunk, majd - egy szombathelyi átszállást beiktatva - autóbusszal mentünk tovább Kőszegre. Mivel fél 10 körül már a Főtéren voltunk, bőven volt időnk egy kis belvárosi sétára is

A mai túrát a Tourinform irodánál elhelyezett bélyegzővel indítottuk, és az igazoló füzetekbe egykor bejegyzett időpontot meglátva tudatosult bennünk, hogy Országos Kéktúra teljesítésünk első szakaszát 14 év eltelte után folytatjuk.

A városban nem mindenhol volt egyértelmű, hogy merre kellene mennünk, de a hangulatos, keskeny utcákon át végül elértük a Gyöngyös-patak partján vezető sétányt, hogy aztán az Ólmodi úton gyalogolva magunk mögött hagyjuk Kőszeget. Aztán szinte rögtön meg is álltunk, de nem a fáradtság, hanem az érett terméssel hívogató szederbokrok miatt. Szerencsére hasonló "pihenőt" még számos alkalommal tarthattunk a mai napon.

A Nap ekkor már magasan járt, így kifejezetten jólesett, hogy a jelzés az árnyas erdőben vezetett tovább. Közben kézzel fogható bizonyítékát láthattuk az elmúlt napok esőzéseinek is, mivel lépten nyomon gombászó emberekkel találkoztunk. Egy gondolat erejéig bennünk is felmerült, hogy letérünk a túraútról, de aztán inkább a folytatás mellett döntöttünk.

A jelzés egy szakaszon közvetlenül a magyar-osztrák határnál vezetett, és érdekes, kissé furcsa érzés volt az "1922" feliratú határkövek, valamint a fák között futó egykori lövészárkok mellett sétálni. A kis kitérő után nagyobb sebességre kapcsoltunk, hiszen a végeláthatatlan nyiladékokban a látnivalót csak az út két oldalán álló fák jelentették.

Miután kereszteztük a Csepreg és Horvátzsidány közötti utat, majd elhaladtunk a rendőrségi lőtér mellett, egy kis tisztásnál álló farakások mellett pihenőt tartottunk és megebédeltünk. Még alig múlt fél 1, amikor tovább indultunk a már megszokott, végtelenbe vesző, nyílegyenes úton. Aztán a táj az egyik forduló után megváltozott, a nyiladék keskeny csapássá szűkült, és határozottan kanyargóssá vált. Amikor a sár is megjelent a csalánbokrok között, már kifejezetten hiányoztak a murvás erdészeti utak!

Elhaladtunk egy kis tavacska mellett, majd a jelzés balra fordulva erőteljesen lejteni kezdett az Ablánc-patak völgye felé. A vízfolyást követve jutottunk el a Gradics forráshoz, ahol megtöltöttünk kulacsainkat, és a hideg vízzel kicsit magunkat is felfrissítettük.

Innen pár perc alatt Tömörd határához értünk, majd a reggelről már ismerős (az olvasószobára hajazó berendezés miatt BookMegálló-nak keresztelt) autóbusz forduló mellett elhaladva a templom mögötti pecsételő helyig gyalogoltunk. A túrát 3 órakor befejeztük, de pár percig még üldögéltünk a fedett pihenőhelyen, majd visszasétáltunk az önkormányzati vendégháznál hagyott autónkhoz.