Betöltés...

Bodajk - Szárliget

A Vértes erdeiben

Várgesztes - Szárliget

Teljesítve:   2009. október 25.

Túrakép

Mivel Várgesztes zsákfalu, nem a legegyszerűbb a közlekedés errefelé. Így autóval elmentünk a tatabányai autóbusz állomáshoz, ahonnan a 8.19-kor induló járattal utaztunk tovább túránk kiinduló pontjára. Pár percet még kellett is várnunk, hogy kinyisson a Vadásztanya és tudjunk pecsételni, de röviddel 9 óra után már nagy léptekkel haladtunk a falu főutcáján.

Hamarosan elhaladtunk a kis horgásztó mellett, majd nem túl meredek emelkedő után – egy rövidke kitérővel – már fent is voltunk a Zsigmond-kőnek nevezett kilátóhelyen. A látvánnyal nem is volt semmi gond, csak az október végi, meglehetősen párás, ködös időjárás rontotta némiképp az élményt. A távolabbi településeket csak sejteni lehetett, sőt a várat is alig tudtuk kivenni a falu felett magasodó dombon.

Ezt követően könnyű, ám látnivalókban nem éppen bővelkedő terepen folytattuk utunkat. Ahogy a napsütés kezdett átderengeni a ködön, szép fényekkel festette meg az erdőt, megtörve ezzel a helyenként csúszós, kissé sáros talajon történő gyaloglás monotóniáját. Az első említésre méltó hely a Mátyás-kút volt, a mellette kialakított pihenővel és a fák között szinte meseszerűen megbúvó kis faházzal. Itt azonban csak egy-két fénykép erejéig álltunk meg, csakúgy, mint a vizet már nem adó Szarvas-kútnál, vagy a Rockenbauer Pál emlékfánál.

Egy korábbi kirándulás alkalmával már jártunk a Vitányvárnál, azonban ezt a rövidke kitérőt most sem lehetett kihagyni. A meredek kaptató után jólesett egy kicsit pihenni, nézelődni, süttetni magunkat a várfalon. Sajnos a "Várak a Vértesben" kódot itt sem találtuk meg, talán valakinek nagyon az útjában lehetett a kis tábla.

Utunk utolsó szakasza jórészt ereszkedésből állt, és a körtvélyesi erdei temetőnél vezetett le a Mária-szakadékba. Elgondolkodtató, hogy az itt található katonasíron csak a Magyar Gárda Komárom-Esztergom megyei szakaszának koszorúját láthattuk…

A nap már nem sütött be a mély völgybe, de a kidőlt fák, a mohával borított sziklák, és a helyenként hullámvasút-szerűen kanyargó gyalogút igen élvezetessé tette a sétát. A völgyből kiérve elhaladtunk a Csákányospusztai Turistaszálló mellett, majd a Birka csárdánál kereszteztük az 1-es számú főutat.

Szárligetre egy meglehetősen unalmas, szántóföldek között vezető földúton értünk be, melynek egyedüli pozitívuma az volt, hogy szépen látszottak a Gerecse csúcsai és gerincei. Szárliget egy tiszta, rendezett falu benyomását keltette, de nem nézelődtünk túl sokat, egyenesen a vasútállomásra mentünk. Pecsételtünk, majd rövid várakozás – és pár perces késés után – megérkezett a Tatabányára elvileg 15.05-kor induló személyvonat. Szerencsére a tatabányai pályaudvar és buszállomás egymás szomszédságában van, így alig kellett gyalogolnunk a parkolóban hagyott autónkig. Ráadásul a mai túránkkal teljesítettünk a Vértest!