Szárliget - Dorog

Az időjárás előrejelzések szerint ugyan közepesen felhős égre, azonban csapadékra csak a koraesti órákban számíthattunk, ezért – újfent az öcsémékkel közösen – elhatároztuk, hogy megint nekivágunk a Gerecsének. Nem szerettük volna az előző heti fiaskót megismételni, ezért a szakasz ellentétes irányú bejárása mellett döntöttünk. Így autóval elmentünk Mogyorósbányára, majd onnan autóbusszal Dorogra.

A vasútállomásra érve azonban már sejtettük, hogy ez sem a mi napunk lesz: a piszkosszürke, vastag felhőrétegből soha véget nem érőnek tűnő, egyenletes esőzés kezdődött. A pénztárban pecsételtünk, majd - a folyamatosan szitáló eső ellenére - negyed 10 körül mégiscsak nekivágtunk a távnak.

A várost gyorsan magunk mögött hagytuk, és széles, néhol alattomosan emelkedő erdei úton gyalogoltunk tovább. A helyenként kifejezetten homokosnak tűnő talaj egyébként nehezítette volna a haladást, de most örültünk, hogy legalább nem kell a sarat taposnunk. A szintvonalak alapján nehezebb terepre számítottunk, mégis viszonylag hamar elértük a Gete-hegy (Kis-Gete) legmagasabb pontját. A kék jelzéstől mindössze pár méteres kitérőre lévő kereszttől gyönyörű panoráma tárult elénk, azonban az esőfelhők és a párás levegő jelentősen rontotta az élményt.

Hamarosan már a Nagy-Gete keresztjénél jártunk, ahol egy rövid pihenőt is tartottunk. A kilátás innen még szebbnek tűnt, bár az időjárás továbbra sem fogadott a kegyeibe bennünket. Érdekes látványt nyújtottak ugyan az alattunk elúszó felhők, de a napsütésnek jobban örültünk volna. Egy rövid ideig bíztunk benne, hogy talán kiderül az ég, de miután az eső még inkább rákezdett, továbbindultunk Tokod felé. Eleinte igen meredek, kanyargós ösvényen ereszkedtünk, majd minden lépésnél odafigyelést igénylő, köves, vízmosásos rész következett.

Tokodot éppen csak érintettük, hogy a falu főterén élesen balra kanyarodva ismét a mészkőszirtek felé vegyük az irányt. Egy rövid, de meredek szakasszal értünk a Hegyes-kő sziklái alá, és hiába állt el az eső, az ösvényt határoló bokroktól és magas fűtől mégis ismét csuromvizesek lettünk. Jól esett kicsit szusszanni a sziklacsúcson, ahonnan igen impozáns látványt nyújtott a Nagy-Gete tömbje, de látszott a Duna, és a távolban felsejlett az Esztergomi Bazilika épülete is.

Innen jól járható gyalogúton folytattuk, és a műutak kereszteződésén átvágva a Tokodi-pincék felé indultunk tovább. A Kavics-laknál pecsételtünk, majd a házigazda kedves invitálásának engedve rögtönzött "tárlatvezetésen" vettünk részt. Nem kérdés, hogy az egyszerű folyami kavicsokból készült különböző tárgyak, figurák kreatív szellemre vallanak! Túl sokat nem időztünk, és az ismételten szemerkélő esőben nekivágtunk a mai nap utolsó emelkedőjének.

A különösen magas páratartalom miatt egyáltalán nem esett jól ez az egyébként viszonylag rövid szakasz, így jó volt kicsit megállni a Kőszikla lapos tetején. Közvetlenül a meredély alatt a tokodi szőlők, északra a Duna, míg kelet felé a Hegyes-kő és a Nagy-Gete vonzották a tekintetet. Napsütéses időben nyilván sokkal szebb és barátságosabb arcát mutatta volna a táj, de a mai napra nekünk inkább az eső jutott…

A Kősziklától a kék jelzés már egyenletesen lejtett Mogyorósbánya felé, így a széles erdei úton gyorsan elértük a falu főterét. A Kakukk sörözőnél elhelyezett MTSZ-es bélyegzővel negyed 5 körül zártuk a napot, és ekkora már megszületett bennünk az elhatározás: erre a szakaszra mindenképpen visszajövünk, de lehetőleg egy sokkal kellemesebb időben!

Utóirat:
A szakaszt 2012. június 16-án ismételten bejártuk, és ekkor készültek a galériában látható fényképek is.