Betöltés...

Piliscsaba - Hűvösvölgy

Őszi napfürdő kilátással

Piliscsaba - Hűvösvölgy

Teljesítve:   2012. szeptember 8.

Túrakép

Egy újabb túra közösen az öcsémékkel, melynek megszervezésekor – immár sokadszor – ismét a közlekedés okozta a legnagyobb problémát. A Pilisvörösvár – Piliscsaba - Esztergom vonalon vágányfelújítás miatt egyáltalán nem közlekedtek vonatok, ezért kényszerűségből az autóbuszt választottuk. Ehhez azonban először autóval elmentünk a solymári Auchan parkolójáig, majd a 800-as jelzésű busszal Piliscsabára. Ez némi többlettávolságot jelentett, hiszen a 10-es számú főúttól még be kellett gyalogolnunk a vasútállomásra, hogy pecsételni tudjunk. A tényleges túrát így negyed tízkor kezdtük.

A focipálya és a temető mellett elhaladva hamarosan kereszteztük a főutat, majd Piliscsaba nem éppen legszebb utcáin folytattuk tovább. Ezek a házak és udvarok egyértelműen tükrözték az itt lakók nemzetiségi hovatartozását és "társadalmi" szokásait, szöges ellentétet mutatva az Országos Kéktúra Piliscsabára bevezető, az üdülő- és villatelepet érintő szakaszával.

A település határában lévő iparterületet elhagyva a kék jelzés végre letért a műútról, és árnyas erdőben kanyargott tovább. A Kőris-völgyben alig észrevehetően emelkedő földúton gyalogolva még élveztük a nyárutó melegét, de a fák mind színesebbé váló levelei már az ősz jelenlétét mutatták.

A völgy egyre inkább beszűkült, mi pedig a Bükkös-árok vízmosását követve emelkedtünk tovább. A Nagykovácsi, Pilisszentiván és Piliscsaba hármas határánál felállított határkőnél csak szusszanásnyi pihenőt tartottunk, hogy újult erővel vághassunk neki a Nagy-Szénásra vezető kaptatónak. A vízmosásos, kövekkel nehezített út a Kutya-hegy nyergének szép tisztására vezetett, melyet egy magányosan álló, termetes feketefenyő tett még hangulatosabbá.

Innen egy rövidebb szakaszon lényegében szintben haladtunk a füves hegyoldalban, majd balra fordulva meredek emelkedőn értük el a Nagy-Szénás 550 méter magas csúcsát. A kopár kúpról elénk táruló körpanoráma minden fáradtságot megért, és még az erős szél sem tudott túl sokat rontani ezen az élményen. Előttünk a Pilis hatalmas tömbje, keletre a Kevélyek és a Hármashatár-hegy gerince, de jól látszott nyugat felé a Nagy-Gete, a Hegyes-kő és a bajóti Öreg-kő csúcsa is. A tájjal a füves gerincen végigsétálva sem tudtunk betelni, ezért úgy döntöttünk, hogy a harmadik, Pilisvörösvár fölé magasodó csúcsnál tartunk egy kicsit hosszabb, ebéddel egybekötött pihenőt. Még nagyon sokáig tudtunk volna itt nézelődni, de mivel az út több mint fele még előttünk állt, fél 1 körül továbbindultunk.

Gyors ereszkedést követően hamarosan már Nagykovácsi szélső házainál jártunk, majd az aszfaltozott útról egy kis kitérőt tettünk az egykori csillepálya oszlopsorából kialakított bányászemlékhez. A Zsíros-hegyhez érve aztán újra letértünk az Országos Kéktúra nyomvonaláról, hogy – az egykori turistaház romjai mellett elhaladva - az Alsó-Zsíros-hegyről nyíló kilátást se hagyjuk ki.

Ismét a kék jelzést követve értük el a Muflon Itató kerthelyiségét, ahol az igazoló füzetekbe bekerült a mai nap második pecsétje. A kellemesen lejtős úton sikerült egy kicsit fokozni a tempónkat, és csak a Remete-szurdok mészkősziklákkal tarkított pereménél álltunk meg rövid időre. Innen meredek, köves ösvényen ereszkedtünk le a szurdok aljára, majd az Ördög-árok teljesen kiszáradt medrét elérve felkapaszkodtunk a Remete-barlanghoz.

A szurdok alján vezető széles úton gyorsan elértük Máriaremete házait, ahonnan a kék jelzés - néhány utcás kitérőt téve - a máriaremetei kegytemplom felé vezetett tovább. A túra utolsó szakaszán jórészt aszfaltozott utcákon gyalogoltunk, majd a hűvösvölgyi Nagy-rét mellett elhaladva jutottunk el a gyermekvasút végállomásához.

A Gyermekvasutas Múzeumban található MTSZ-es bélyegzővel 5 órakor igazoltuk a szakasz teljesítését, és rövid várakozást követően visszabuszoztunk a Solymáron hagyott autónkhoz. Onnan már csak alig másfél óra utazás kellett, hogy hazaérjünk Székesfehérvárra.