Betöltés...

Hűvösvölgy - Rozália téglagyár

A legrövidebb szakasz

Hűvösvölgy - Rozália téglagyár

Teljesítve:   2011. október 1.

Túrakép

A nappalok rövidülése, ugyanakkor a még be nem járt túraszakaszok Székesfehérvártól mért távolságának növekedése miatt esett a választásunk erre a részre, melyen ismét az öcsémékkel együtt indultunk el. Budapest Déli-pályaudvarig vonattal, majd onnan villamossal utaztunk tovább a hűvösvölgyi végállomásig. A Gyermekvasút pénztárában pecsételtünk, és 9 óra körül neki is vágtunk a mai távnak.

Az enyhén emelkedő, jól járható, széles úton viszonylag hamar elértük a Hármashatár-hegyi repülőteret, és az erdő szélén haladva feltűntek az első, utunk során azonban több alkalommal ismét újra előbukkanó régi határkövek. A Mátyás király vadasparkjának emléket állító kő-térkép mellett rövid kitérőt tettünk, hogy a Homok-hegy tetejéről tekinthessünk végig a vitorlázó-repülőtéren és a füves térséget körülvevő dombokon.

A Határ-nyereg után az egykor szépen kiépített, oldalról kőfallal is megerősített Glück Frigyes úton vezető kék jelzés a Kecske-hegy oldalában emelkedett tovább. Elhaladtunk az Oroszlán-szikla torzója mellett, majd a fejünk felett fehér sziklák sejlettek a fenyőfák takarásából, miközben a János-hegy és a Széchenyi-hegy felé nyíló kilátásban is gyönyörködhettünk. Összességében kellemes volt ez a szakasz, mindössze a velünk szemben jövő, csendesnek épp nem mondható iskolás csoportok viselkedése keltett bennünk negatív érzéseket.

A Látó-hegy platóján a kék jelzés egy hurkot írt le, miközben érintette a terméskőből épült Árpád-kilátó szép épületét. A párás levegő és az ellenfény jelentős mértékben rontotta ugyan a panorámát, azonban a Duna Gellért-hegyet kerülő kanyarja, a folyót átszelő hidak és a budai vár látképe mindenképpen maradandó élményt jelentett.

Rövid pihenő után továbbindultunk az immár lejtős úton, és hamarosan lejutottunk a Fenyőgyöngye vendéglő előtti buszfordulóhoz. Innen a túrajelzés jórészt az aszfaltozott úttal párhuzamosan, azt többször is keresztezve vezetett a Hármashatár-hegy csúcsa felé. Nem túl meredek kaptatókat leküzdve értünk fel a fás-bokros platóra, ahol az egyik antenna kerítése mellett elhelyezett bélyegzővel pecsételtünk az igazoló füzetekbe. Sajnos a Duna irányába innen sem volt tökéletes a kilátás, de azért bőséges ízelítőt kaptunk a budai táj szépségéből.

A galagonya bokrok árnyékában kicsit megpihentünk, majd rövid ereszkedést, és a Vihar-hegy "megmászását" követően már a Virágos-nyereg füves rétjét tapostuk. A Boróka büfé rácsán elhelyezett bélyegzővel bekerült a mai nap harmadik lenyomata is az igazoló füzetekbe, majd a Csúcs-hegy oldalában, szintben vezető úton folytattuk tovább.

Itt következett a mai túránk legunalmasabb szakasza, amint a kék jelzés szerpentinszerűen kanyarogva ereszkedni kezdett a Solymári-völgy felé. A fák teljesen takarták a kilátást, ugyanakkor az út melletti, egyértelműen a lakott terület közelségére utaló építési törmelék és pet-palack halmok rendkívül lehangolóak voltak.

A hegy lábánál a kék jelzés becsatlakozott az aszfaltos útba, amelyen gyorsan elértük a Rozália téglagyárat. A kapu melletti oszlopon elhelyezett pecséttel igazoltuk a mai nap utolsó szakaszának teljesítését, és lépteinket meggyorsítva a Bécsi út felé vettük az irányt. A fél 3-kor induló 218-as buszra pár percet még várnunk is kellett, aztán az Árpád-hídtól a HÉV és a metró segítségével már viszonylag gyorsan eljutottunk a Déli-pályaudvarra, majd onnan vonattal haza Székesfehérvárra.