Betöltés...

Rozália téglagyár - Dobogókő

Szikla és szurdok

Rozália téglagyár - Pilisszentkereszt

Teljesítve:   2012. október 6.

Túrakép

Régi adósságunkat róttuk le a szakasz teljesítésével, hiszen már csak ez a közel 20 kilométer hiányzott az Országos Kéktúra Keszthely és Visegrád közötti részének teljes bejárásához. A közlekedés persze most sem volt egyszerű, ezért hogy Pilisszentkereszten már ne legyünk semmilyen menetrendhez kötve, kiinduló pontként Pilisszántót választottuk. Az autót a buszfordulónál hagytuk, és a 8 óra 40 perckor induló 820-as jelzésű járattal mentünk a Rozália téglagyári bekötőútig.

Rövid gyaloglást követően értük el a téglagyár kapuját, ahonnan – a kötelező pecsételést követően – fél 10 körül kezdtük meg a tulajdonképpeni szakasz teljesítését. Az Aranyhegyi-patak mellett haladó földúton igazán jól esett a hátunkat melengető napsütés, de ahogy a Külső Bécsi utat keresztezve nekivágtunk a Köves-bércre vezető kaptatónak, a hűs felüdülést adó erdőnek is kifejezetten örültünk. A Köves-bérc lapos teteje azonban megérte a fáradozást, mivel a nagy területeken mohával borított, ritkás tölgyerdőn keresztül, régi bányagödrök között kanyargó kék jelzésen haladva igazán szép, és meglehetősen egyedi látvány tárult elénk. Némiképp sajnáltuk is, hogy hamar véget ért ez a mesevilág, mivel Pilisborosjenő szélső utcáit elérve már házak között kellett gyalogolnunk.

A Nagy-Kevély kopár, mészkőtől fehérlő tömbjéhez közelítve tettünk egy rövid kitérőt a Teve-sziklához, ahol egy jókora iskolás csoport épp mindent elkövetett annak érdekében, hogy a többi kiránduló semmit ne élvezhessen a táj és a természet szépségéből. Szerencsére a sziklákról csúszkáló, kiabáló és sikoltozó (egyébként tanári felügyelettel itt lévő) csapat hamarosan odébbállt, és végre mi is körbejárhattuk a furcsa alakú képződményt. Túl sokat azonban nem időztünk, mivel az út kétharmada még előttünk állt.

Ennek ellenére azonban rövidesen ismét lekanyarodtunk a kék jelzésről, ezúttal az Egri csillagok című film fő forgatási helyszíne, maga a "vár" miatt. A filmből megmaradt emlékeim alapján magasabb falakra számítottam, azonban így is nagyon érdekes volt a romok, pontosabban díszletek között sétálgatni. Itt is sok kirándulóval, diákcsoporttal találkoztunk, de az itteniek nem ordibáltak, hanem igazi tizenéves módjára számháborúztak! Talán az elmúlt 30 évben nem is láttam ilyet.

Az idő már dél felé járt, ezért mielőtt nekivágtunk volna a Kevély-nyeregig vezető emelkedőnek, a bokrok árnyékában tartottunk egy ebédszünettel egybekötött rövid pihenőt. Ennek ellenére (vagy talán épp ezért) tökéletes kínszenvedés volt megmászni a meredek kaptatót, és a felsőbb szakaszon, a köves úton bukdácsolva már a meleg őszi napsütést sem élveztük annyira. A nyeregben megszereztük a mai nap második pecsétjét, majd a Kis-Kevély oldalában ereszkedve, később szintben haladva viszonylag hamar elértük a Csobánkai-nyerget, ahol a széles, murvás útról megcsodálhattuk Csobánka látképét és az Oszoly-szikla falu fölé magasodó mészkőszirtjét.

Az erdőben egy rövid, könnyű emelkedő következett, majd jobbra fordulva, a meredek lejtőn a csobánkai Szentkút felé vettük az irányt. A kápolnánál elég nagy volt a nyüzsgés, mivel ezen a hétvégén rendezték a Pálos 70 teljesítménytúrát és zarándoklatot, melynek épp itt volt az egyik frissítő állomása. Ezért a kápolnába épp csak bepillantottunk, és pihenés nélkül folytattuk Pilisszentkereszt felé. A völgy aljában a kék jelzés élesen balra kanyarodott, és a minimális szintkülönbséggel emelkedő majd ereszkedő, széles földúton az eddigi tempónkat sikerült egy kicsit gyorsítanunk is.

Még javában sütött a nap, amikor elértük a Dera-patakot, azonban a szurdokvölgyben már koraesti félhomály uralkodott. A magas, meredek falak között kanyargó, helyenként egészen összeszűkülő völgy bővelkedik a látnivalókban, melyeket a fényképek sem tudnak igazán visszaadni. A hatalmas sziklatömbök, a kimosott, köves patakmeder, a számtalan kis fahíd még az eddigi fáradalmakat is elfeledtette velünk.

A kék jelzés a szurdokot elhagyva az igen forgalmas Pomázi úton vezetett tovább, de szerencsére pár száz méter gyaloglás után elértük a pilisszentkereszti Felső kocsmát, ahol délután 4 órakor a pecsételéssel tulajdonképpen le is zártuk a mai nap "hivatalos" részét. Azonban még további 3 kilométer gyaloglás várt ránk, hiszen az autót a szomszédos Pilisszántón hagytuk...