Betöltés...

Dobogókő - Visegrád, komp

A megunhatatlan Dunakanyar

Dobogókő - Pilisszentlászló

Teljesítve:   2012. július 28.

Túrakép

Ezt a túrát – mint ahogyan az előző szakasz beszámolójában olvasható – még Pilisszentkereszten kezdtük, és a Dobogókőig megtett mintegy 4,5 kilométerrel tulajdonképpen túl is voltunk a nehezén, hiszen a hártalévő részeken már alig kellett emelkedővel számolnunk.

Dobogókőről 11 óra előtt indultunk, és a kellemes, széles erdei úton jó tempóban haladtunk, sőt az Országos Kéktúra elterelt szakaszán még a szedrezés is bőven belefért az időtervünkbe. Egy kissé kellemetlen, lejtősebb rész után értük el a Király-kutat, azonban itt friss vizet nem tudtunk vételezni, mert a forrás – legalábbis az évnek ebben a szakaszában – teljesen kiszáradt.

Ezt követően gyakorlatilag szintben haladt a jelzés, és hamarosan vissza is tértünk az eredeti kék nyomvonalra. Az egyébként szemet gyönyörködtető Sikárosi-réten az egyre erősödő kánikula miatt gyorsan átgyalogoltunk, csak a Szilágyi Bernát-forrásnál kialakított pihenőnél álltunk meg egy rövid ebédszünet erejéig. Víz ebből a forrásból sem nagyon csordogált, ráadásul egy papírlapon kihelyezett felirat szerint nem is iható.

A Sikárosi erdészháznál pecsételtünk, majd árnyas erdőben, a Bükkös-patakon többször is átkelve folytattuk a túrát. A köves mederben a víznek alig volt nyoma, de egy esősebb időszakban mindenütt egészen biztosan nem jutottunk volna át száraz lábbal.

A Dömörkapu felől jövő aszfaltozott utat keresztezve ismét emelkedő rész következett, ami a kánikulai meleg, valamint a magas páratartalom miatt eléggé nehezére esett kis csapatunknak. Bágyadtságunkból csak akkor zökkentünk ki némiképp, amikor szinte pár méterrel előttünk két "növendék" vaddisznó futott át az úton. A közelebbi találkozás szerencsére elmaradt, majd – egy újabb kaptatót követően - a Kis Rigó Vendéglőnél elértük Pilisszentlászló határát.

Innen már csak le kellett ereszkednünk a falu pici főterére, hogy a Gesztenyés sörözőben található bélyegzővel igazoljuk a mai napra kitűzött táv teljesítését. Még volt időnk pihenni is, majd a 14.35-kor induló autóbusszal Szentendrére, onnan pedig HÉV-vel a Pomázon hagyott autónkig utaztunk. Haza, azaz Székesfehérvárra 5 órára értünk.