Becske - Mátraverebély

Öcsémék úgy gondolták, ideje lenne ismét közösen kéktúrázni, ráadásul Nógrád megyében. A hirtelen jött ötlet és a nem túl jó közlekedés miatt nem volt egyszerű megszervezni, de végül is Sámsonházán sikerült szállást foglalniuk. Így a tervezett három túraszakasznak ez lett a közös kiindulási pontja.

Hogy a mai napon ne legyünk túlságosan időhöz kötve, az ellentétes irányú bejárást választottuk. Ezért kocsival elmentünk Nógrádsipekre, majd onnan autóbusszal – Szécsényen keresztül – túránk kezdőpontjára, Alsótoldra. A településen nincs hivatalos Kéktúra bélyegző, ezért a községi önkormányzat épületében kértünk pecsétet az igazoló füzetekbe.

A tulajdonképpeni túrát negyed 9 után kezdtük, majd a faluból kivezető rövid, aszfaltozott szakasz után rögtön szembesültünk azzal, hogy az elmúlt napok esőzései alaposan feláztatták a földutakat, és a ragadós, csúszós talajon nem egyszerű a gyaloglás. A Zsunyi-patak árnyékos, fűvel benőtt partján még rosszabb volt a helyzet, de akkor sem lélegezhettünk fel, amikor elkezdtük az emelkedést a Felsőtold határából már jól látható Kéz-kilátó felé.

A Csíkszentmihályi Benjámin által tervezett és készített, nyitott tenyeret formázó kilátóhely igazán szép és ötletes, ráadásul az elénk táruló panoráma is szemet gyönyörködtető. Egy rövid pihenő után azonban indultunk tovább, hiszen a mai szakasz nagyobb része még előttünk állt.

Egy rövid emelkedő után elértük a Szár-hegy csúcsát, majd ereszkedni kezdtünk Hollókő felé, de mielőtt beértünk volna a településre, egy leágazással kitértünk a várra jó kilátást biztosító dombtetőre. Tudtuk, hogy a vár felújítás miatt zárva tart, de szerencsére korábban már jártunk itt, volt alkalmunk belülről is megnézni. Hollókőn az Országos Kékkör információs táblájánál elhelyezett bélyegzőt használtuk, majd átsétáltunk az UNESCO világörökségi listáján is szereplő ófalun. A házakban berendezett számos érdekes kiállítást most nem volt időnk megnézni, de talán hamarosan lesz alkalmunk egy kicsit jobban elidőzni ezen a különleges helyen.

Utunkat a vár alatt elhaladva folytattuk, majd egy meredek, napsütötte lejtő következett. Itt kezdtünk abban bízni, hogy a későbbiekben is hasonlóan homokos, száraz lesz az út, de már a következő emelkedő alján csalódnunk kellett. Az erdő és a helyenként igen sűrű aljnövényzet miatt ismét csúszós, felázott erdei úton kapaszkodtunk egészen a Remete-hegy nyergéig. Már majdnem fél kettőre járt az idő, ezért pihenőt tartottunk és megebédeltünk.

Annak ellenére, hogy Nógrádsipekig már csak ereszkedés következett, ez a pár kilométer a szokásosnál is jobban megviselt bennünket. "Természetesen" ismét csúszós, a cipőkről szinte levakarhatatlan sár, nehezítésként hatalmas tócsák kerülgetése. Ráadásul egy gazos, jellegtelen erdőn keresztül, ami semmilyen pozitív élményt nem jelentett számunkra.

Nógrádsipekre fél négy előtt értünk be, majd a templom mellett elhaladva, a parkban elhelyezett pecséttel igazoltuk a mai szakasz teljesítését. Már csak alig egy órás autóút állt előttünk, hogy végre pihenhessünk.