Betöltés...

Sárvár - Sümeg

Vártól várig

Káld - Szajki erdészház

Teljesítve:   2021. augusztus 7.

Túrakép

A közlekedés nem okozott különösebb problémát (autóval a Szajki-tavaknál lévő parkolóig, majd autóbusszal Káldra), így fél 9 után pár perccel az általános iskola kerítésén elhelyezett pecsétnél már neki is vágtunk a majdnem 17 kilométeres távnak.

A faluból kivezető aszfaltozott utca hamarosan széles keréknyomba váltott, és árnyas erdőszélen, lényegében sík terepen gyalogoltunk tovább. A jelzésekre sem kellett különösképpen figyelni, annyira egyértelmű volt az egyetlen járható nyomvonal. A keskeny erdősáv mögött mezőkre és szántóföldekre nyílt kilátás, majd egy kisebb dombháton leereszkedve nyílt terepre értünk.

A korábbi túráink során számos helyen látott információs táblákkal most nem találkoztunk, csak egy magaslesre festett kék nyíl mutatta, hogy az elágazásban merre kell folytatnunk. A lépten-nyomon felbukkanó újabb magaslesek, valamint a vadvédelmi hálóval bekerített kukoricaföldek egyértelművé tették, hogy vadászterületen járunk. Mivel már majdnem 10 óra volt, egy barátságos mezőn rövid pihenőt tartottunk és megreggeliztünk.

Hamarosan ismét alig észrevehetően jelzett elágazáshoz értünk, majd a Tácskándi-patak felett átkelve végre egy kis emelkedő következett. A dombról leereszkedve élesen balra kanyarodtunk, és a Tomaji-erdő szélén vezető földútról már Hosszúpereszteg víztornya bukkant fel a távolban. Sajnos a kellemes árnyékot gyorsan magunk mögött hagytuk, így a faluig még hátralévő két kilométeres távolságot nyílegyenes földúton, a tarló közepén kellett megtennünk. Ez a rekkenő hőségben nem volt annyira kellemes, de egy-egy fénykép erejéig mégis megálltunk mind a mezőn, mind a falu határában található kőkeresztnél.

Hosszúperesztegen áthaladva kereszteztük a 8-as számú főutat, majd a katolikus templomnál pecsételtünk. Mivel úgy ítéltük meg, hogy a Szajki-tavak már belátható közelségben vannak, nem időztünk sokat, csak a közeli ivókútnál frissítettük fel kicsit magunkat. A falut az aszfaltozott út padkáján gyalogolva, egy rövid kaptatóval hagytuk magunk mögött.

A kék jelzés egy darabon még követte a Mikosszéplakra vezető út nyomvonalát, majd jobbra letérve széles, murvás úton, árnyas erdőben folytattuk. A jó talajnak és a sík terepnek köszönhetően kicsit gyorsítottunk az eddigi tempón, így jó fél óra múlva már a Szajki-tavak vizét láttuk megcsillanni az erdősáv mögött. Az Országos Kéktúra útvonala ugyan nem érinti közvetlenül a tópartot, de mi két helyen is lesétáltunk egészen a vízig. A stégek és kis kuckók, valamint a mutatós hétvégi házak száma alapján kedvelt üdülőhelyet, igazi horgászparadicsomot hoztak itt létre.

Mivel már nagyon közel jártunk a mai napra tervezett szakasz végéhez, az ebédet a teljesítés igazolása utánra halasztottuk. A Szajki erdészházzal szemközti oszlopra kihelyezett bélyegzővel negyed 2-kor pecsételtünk, majd a strand büfénél lángossal és (alkoholmentes) sörrel zártuk a túrát.