Sirok - Szarvaskő

2013 sem a Kéktúráról szólt, ezért a szüleimnél töltött néhány napot - és persze a megkésett vénasszonyok nyarát - kihasználva iktattuk be ezt a túrát. Az egykori siroki vasúti megállóhely épületéhez autóval, édesapám segítségét igénybe véve jutottunk, majd a kötelező adminisztrációt követően, fél 10 előtt pár perccel vágtunk neki a szakasznak.

Az aszfaltozott úton viszonylag hamar elértük a falu központját, és némi emelkedőt követően már a vár mögötti nyeregben voltunk. A siroki várnál 3 éve jártunk utoljára, így rögtön feltűntek az azóta történt rekonstrukciós építkezések és feltárások eredményei. Mivel azonban a felsővár még mindig nem látogatható, inkább úgy döntöttünk, hogy most csak a külső falak mentén kialakított sétányról csodáljuk meg a romokat.

A kék jelzésről pár méteres kitérő, így mi sem hagyhattuk ki a Barát- és Apáca-sziklát, valamint a föléjük magasodó, minden bizonnyal mesterségesen kialakított sziklaerkélyt, a Törökasztalt. Közben az ég teljesen kitisztult, így a kopár kövekről már szikrázó napsütésben csodálhattuk a siroki vár egyre szépülő maradványait, de a távolban jól látszott a Mátra hatalmas tömbje is.

A kilátás miatt tartottunk egy rövid pihenőt, majd gyönyörű őszi színekben pompázó erdőben folytattuk utunkat. A könnyű terepen és a jól járható, széles erdei utakon viszonylag gyorsan haladtunk, de közben volt időnk a zöld, a sárga, a vörös és a barna leírhatatlan árnyalatait mutató fák szépségét is élvezni. A kék jelzés jórészt a gerincet követve haladt, majd élesen jobbra fordulva ereszkedni kezdtünk.

Hamarosan leértünk a rozsnakpusztai erdészházhoz, ahol a mai nap második pecsétje is bekerült az igazoló füzetekbe. Immár négy éve járjuk az Országos Kéktúra útvonalát, de pecsételő helyen ekkora forgalmat még nem tapasztaltunk: rövid negyedóra alatt – bennünket is beleértve – kilencen járultak az öreg körtefán elhelyezett bélyegzőhöz! A kis réten sütkérezve elfogyasztottuk szendvicseink egy részét, majd az erdészház barátságos macskacsaládját és az időközben megérkezett lovastúrázó csapatot is magunk mögött hagyva továbbindultunk.

Az aszfaltozott út előbb kellemesen emelkedett, majd a nyergen áthaladva szerpentinszerűen ereszkedett a Bükkszék és Egerbakta közötti műútig. Innen – szintén műúton – Bátor felé vettük az irányt, de még jóval a falu előtt ismét a hegyek felé kanyarodtunk. Újabb könnyed kaptató következett, és az erdőirtás szélén vezető úton hosszan élvezhettük a késő őszi napsütés melegét. Az Egerlátónak nevezett gerincről tényleg látszott Eger, de már feltűntek Szarvaskő hétvégi házai is. Egy mély völgyben vezető úton közelítettük meg a települést, azonban még tettünk egy kitérőt a Major-tetői kilátóhoz.

Így a túra végén nem esett jól ez a rövid, ám annál meredekebb, ráadásul helyenként elég nehezen járható kis szakasz, de a kilátás mindenképpen kárpótolt bennünket. Alattunk a falu, szemben a szarvaskői vár, míg távolabb a Bélkő megsebzett tömbje és a Bükk vonulata látszott. A leereszkedés sokkal gyorsabb és egyszerűbb volt, így 4 órakor a vasútállomásnál elhelyezett fém bélyegzővel már igazolhattuk is a mai szakasz teljesítését.