Betöltés...

Szarvaskő - Putnok

Legkedvesebb hegyeim

Szarvaskő - Bélapátfalva

Teljesítve:   2011. július 17.

Túrakép

Szinte hihetetlen, de 2011-ben ez volt az első túránk az Országos Kéktúra útvonalán! Persze magyarázatot vagy kifogást találni viszonylag könnyű (munkahely, rossz időjárás, hétvégi elfoglaltságok, más kirándulások, stb.), de azt hiszem, mindezek ellenére is gyorsítanunk kell a teljesítés tempóján, ha belátható időn belül a végére szeretnék érni az 1 100 kilométert meghaladó távnak.

Szerencsére idei nyári szabadságunk is bővelkedett a programokban, melyek között majdnem egy hetet szüleimnél töltöttünk, így erre az időszakra választottuk magunknak ezt a viszonylag könnyű és rövid túraszakaszt. Gyermekkorom helyszínéről, Borsodnádasdról autóval mentünk Bélapátfalvára, majd autóbusszal tovább Szarvaskőig. Itt a Vár presszóban pecsételtünk, majd 9 órakor már neki is vágtunk a kék jelzésnek.

Egy rövid, ám eléggé meredek kaptató után elértük a falu fölé magasodó sziklaszirtet, rajta Szarvaskő várának maradványaival. Az egykori vár elhelyezkedését csak sejteni lehet, azonban a kilátás miatt mindenkinek érdemes ide felkapaszkodnia. Körben gyönyörű hegyek, alattunk az Eger-patak kanyarog a szűk völgyben, távolabb Eger, és jól láthatóak a Mátra bércei is.

A várhoz tett rövid kitérő után folytattuk az emelkedést a gerinc felé, hogy a Veres-oldal sziklásabb részén egy újabb kilátóhelyhez érjünk. Itt csak pár fénykép erejéig álltunk meg, majd az út hullámvasút-szerűen haladt tovább a Tardos-bércen és a Köves-bércen keresztül. Ez egy kellemes, jól járható szakasza volt a túrának, és a tikkasztó kánikulában különösen jól esett az árnyat adó fák között sétálni.

A gerincről egy éles jobbkanyarral gléderezett, széles földútra tértünk, melyen egészen a Gilitka-völgybe vezető, régi egri út mellé épített Szent Anna-kápolnáig ereszkedtünk. Az épület teljes körű felújítása 2007-ben fejeződött be, így a szép környezetben, a kápolna mellett kialakított padokon megpihenve érdemes elidőzni egy kicsit. Mi is szusszantunk egyet, hogy a szendvicsek elfogyasztása után újult erővel vágjunk neki a kápolna utáni útszakasz rövid emelkedőjének.

Hamarosan azonban újra ereszkedni kezdtünk: előbb szélesen kanyargó murvás, majd a völgyben csörgedező patak folyását követő erdei úton. Az egykor jobb állapotú aszfaltozott utat elérve tettünk egy rövid kitérőt a Telekessy vendégházhoz vezető lépcsőkhöz, hogy a mai nap második pecsétje is bekerüljön az igazoló füzetekbe. Egy újabb rövid emelkedőt követően már a Bél-kő aljában haladtunk, és a kőszállító útra térve fel is tűntek a régi mészkőbánya által átszabott hegyóriás sziklalépcsői és sziklacsúcsai.

Gyorsan elértük a ciszterci apátsági templomot, mely szerencsére éppen nyitva volt, így körül tudtunk nézni az impozáns épületben. Korábban már jártunk itt, sőt felmentünk a Bélkő-csúcsára és a felhagyott kőbányához is, de a hely szépségével és hangulatával nem lehet betelni! A templom és az egykori monostor romjainak körbejárása, valamint vízkészletünknek a bővizű forrásból történő felfrissítése után legyalogoltunk a faluba, hogy a cementgyári vasúti megállóhelyen található fémpecsét lenyomatával délután 2-kor zárjuk a mai túranapot.