Tapolca - Badacsonytördemic

Székesfehérvárról reggel 6 óra körül indultunk autóval, célunk a badacsonytördemici vasútállomás volt. Innen pár perc vonatozás után érkeztünk meg túránk tulajdonképpeni kiindulópontjára, Tapolcára. Pecsételés a vasútállomás pénztárában, és fél 9 körül már el is indultunk. Nem siettünk, de a városban mégsem nagyon nézelődtünk, mindössze a Malom-tóhoz tettünk egy kis kitérőt.

Ezt követően a síkon haladó országút adta lehetőséget kihasználva, viszonylag jó tempóban indultunk az egyelőre még a távolban magasodó Szent György-hegy felé. Szőlők között vezető aszfaltos út, gyalogút, majd meredek lépcsősor következett a kulcsosházig. Tulajdonképpen folyamatos emelkedés, ugyanakkor túlságosan mégsem megerőltető terep. A kulcsosházat ugyan csak kívülről tudtuk szemrevételezni, de egy-két apróbb javítás mindenképpen ráférne mind az épületre, mind a közvetlen környezetére.

Rövid pihenő a padoknál, pecsételés, a teraszról gyönyörű kilátás a Csobáncra, és már a bazaltorgonáknál jártunk. Mindenképpen érdemes pár métert letérni jobbra a kék jelről, mert ilyen látványban máshol nem lehet részünk! Sajnos a másik oldalra eső orgonák teteje most kimaradt, mert egy meglehetősen hangos (valamint enyhén szólva is bárdolatlan) négy fős társaság ott tanyázott, és nem nagyon vágytunk a közelségükre.

Az orgonáktól a nyereg nincs messze, és a kék jelzést követve már indulhattunk volna lefelé a hegyről, de úgy gondoltuk, hogy a csúcsot nem szabad kihagyni! A párás idő és a szűrt napfény ellenére is nagyon szép panoráma tárult elénk: a Balaton, no meg a gyönyörű hegyek a Somlótól a Csobáncon, a Gulácson, a Badacsonyon át egészen Szigligetig. Rövid pihenő után elkezdtünk ereszkedni, miközben igyekeztünk minden érett szedret leszedni a gyalogút melletti bokrokról. Az Oroszlánfejű-kútnál friss vizet vételeztünk, rácsodálkoztunk a Tarányi pince elhanyagolt épületére, majd nekivágtunk a hosszú és unalmas, Szigligetig tartó szakasznak. Jól haladtunk, de sem az aszfaltos út, sem a kerékpárút nem nyújtott valami nagy élményt. Ez utóbbinál az árnyékot adó fák hiánya tovább rontotta a helyzetet, de legalább nem a 71-es főút padkáján kellett gyalogolnunk.

Szigligeten - mivel már mindketten jártunk ott - most nem mentünk fel a várhoz, csak pecsételtünk a pénztárnál. Azonban a faluban az Avasi templom romjához tettünk egy kis kitérőt, majd ismét a lehangoló aszfaltos út következett. Szerencsére hamarosan elérhető közelségbe került a Badacsony, de mi csak a badacsonytördemici vasútállomásig terveztük a mai napot.

A nagyon segítőkész forgalmistától megkaptuk a pecséteket, és nem túlságosan elfáradva konstatáltuk, hogy alig múlt 15 óra, ma mégis egy egész túraszakaszt sikerült teljesítenünk.