Betöltés...

Badacsonytördemic - Nagyvázsony

Tűzhányók földjén

Badacsonytördemic - Káptalantóti

Teljesítve:   2009. október 31.

Túrakép

Az október végi kellemes időt kihasználva, de az egyre rövidülő nappalokra is tekintettel egy viszonylag rövid túrát terveztünk a Balaton felvidékre. A közlekedés hagy némi kívánnivalót maga után, ezért kiindulópontunkat, a badacsonytördemici vasútállomást csak meglehetősen nagy kerülővel tudtuk elérni. Autóval lementünk Káptalantótiba, majd a falu főteréről 8 óra után induló autóbusszal indultunk tovább. Sajnos közvetlen járat nincs, így Révfülöpön át kellett szállnunk. Szerencsére pontos volt a csatlakozás, egy-két percet kellett csak várakoznunk, illetve ugyanezen egy-két percen múlott, hogy nem késtük le a Veszprém felől érkező másik autóbuszt.

A tördemici vasútállomás negyed 10-kor még kihalt képet mutatott, és a forgalmista is elég nehezen találta meg a bélyegzőt, de végül sikerült pecsételtetnünk. A kis falun gyorsan átvágtunk, majd az aszfaltozott út egyre meredekebben emelkedett a szőlők és a présházak között. Meglepő módon fárasztó volt már a túra legeleje is, bár némiképp kárpótolt a Balatonra nyíló egyre szebb kilátás. Később a turistaút egy éles balkanyarral becsatlakozott a Bujdosók lépcsőjébe, hogy párszáz lépcsőfok után már a Badacsony lapos tetején haladhassunk tovább.

Fentről szikrázó napsütésben tekinthettünk le a Balatonra és a Szent György-hegyre, de jól látszott a szigligeti vár, és a pára ellenére felsejlett a déli part domborzata is. Első pihenőhelyünkről, a Ranolder-kereszt alatti kis teraszról még szebb kilátás tárult elénk. Aztán pár száz méter gyaloglással újabb nézelődési lehetőség nyílott az Egry József-kilátóhely eléggé lepusztult épületének lapos tetejéről.

Ezután egy kis erdei szakasz következett, majd meredek ereszkedés a Hertelendy-emlékhez, hogy ismét felkapaszkodhassunk a Badacsony platójára. A Kisfaludy-kilátóhoz is tettünk egy rövidke kitérőt, de a magas fák miatt gyakorlatilag csak a Csobáncot és egy keskeny partszakaszt lehetett látni. Kár érte, mert így tavasztól őszig szinte semmi értelme nincs a kilátónak.

A Kőkapun keresztül, meredek lejtőn ereszkedtünk tovább, és itt fiatalokból álló népes csapat okozott némi riadalmat a kirándulók körében. Történt ugyanis, hogy valamilyen amatőr mountain bike verseny zajlott (vélhetőleg mindenféle engedély nélkül), és a kövekkel derékmagasságig felrakott, egy méternél nem szélesebb úton nem volt egyszerű félreugrani a lefelé száguldó kerékpárosok elől. Szerencsére megúsztuk mi is és a biciklisek is, úgyhogy tempós léptekkel haladtunk a Csobánc felé. Köbölkútnál azért annyi időre megálltunk, hogy mindketten kipróbálhassuk a két fa közé kifeszített hatalmas kötélhintát. Szuper volt!

A Gulács lábánál aztán váratlan meglepetés ért bennünket: a présházak között vezető aszfaltút mellett, egy fa árnyékában túrázók üldögéltek, akikről közelebb érve kiderült, hogy az Öcsémék azok. Nem egyeztettünk a hétvégéről, és teljesen véletlenül hasonló szakaszt választottak ki, mint mi. Csak ők Gyulakesziről indultak, és velünk ellentétes irányban teljesítik a Badacsonytördemicig tartó távot.

Rövid pihenő után folytattuk utunkat, és egy kis kitérővel felmentünk egészen a Gulács csúcsára. A hegy nem tűnik túl magasnak, ennek ellenére a keskeny és folyamatosan emelkedő gyalogút meglehetősen fárasztónak bizonyult. Viszont a kilátás gyönyörű, ide mindenkinek fel kell másznia egyszer! A késő őszi pára miatt a távolabbi hegyek eléggé elmosódtak, de egyértelműen ki lehetett venni még a sümegi várat is.

A Gulácsról a hegy árnyékos, és éppen ezért hűvös, barátságtalannak tűnő oldalán, eléggé jellegtelen erdei úton ereszkedtünk le a Káptalantótiba vezető műútra. Onnan már elérhető közelségben tűnt fel előttünk a Csobánc jellegzetes alakja, tetején a feltárás alatt lévő vár romjaival. A faluban a Horváth Kert Büfében pecsételtünk, és mivel az autó a kultúrház előtt parkolt, végre nem kellett semmiféle csatlakozásra várnunk. Lehet, hogy ez volt a 2009-es év utolsó Kéktúrája?