Badacsonytördemic - Nagyvázsony

A véletlen úgy hozta, hogy 2010-ben éppen onnan folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk. Mivel legutóbb is bejött, azt a módszert választottuk, hogy kocsival lementünk a túraszakasz végpontjára, azaz Szentbékkállára, és a 8.53-as autóbusszal utaztunk át Káptalantótiba. Itt a változatosság kedvéért most a másik pecséttel, a Zafír kocsmában bélyegeztünk, majd a falu főteréről induló kis utcácskán egyenesen a Csobánc felé vettük az irányt.

Az út túl sok látnivalót nem tartogatott számunkra, de amint magasabbra emelkedtünk a szőlőtőkék, présházak és pincék között, egyre többet láthattunk a Balatonból és az északi part gyönyörű hegyeiből. Az Országos Kéktúra útvonala nem érinti ugyan a Csobánc tetejét, de a vár és a kilátás miatt nem szabad kihagyni! A kis kitérő elég meredeken kanyargó, keskeny gyalogúton vezetett, így helyenként komoly légszomjjal küszködve szembesültünk szezon eleji formánkkal. Utólag visszagondolva sajnos az sem vigasztal, hogy lefelé jönni sem volt sokkal nagyobb öröm!

Amikor azonban felértünk a Csobánc lapos platójára, a látvány minden fáradtságot feledtetett. Kicsit párás volt ugyan a levegő, mégis jól látszott a sümegi vár és a Somló is, nem beszélve a közeli hegyekről: Hegyesd, Hegyes-tű, Tóti-hegy, Gulács, Badacsony, Szigliget, Szent György-hegy, és természetesen a Balaton. A hegytető, valamint a vár egyre jobban feltárt romjai még a helyenként kellemetlen szél ellenére is bőven kínáltak lehetőséget az időtöltésre, szemlélődésre. Ottjártunkkor turisták vagy kirándulók rajtunk kívül nem voltak, azonban jónéhányan hódoltak a siklóernyőzés látványos, de kicsit sem veszélytelen sportjának. Még órákig tudtunk volna nézelődni, de mivel a mai szakasznak még több mint a fele hátra volt, indulnunk kellett.

A hegyről lefelé vezető út nem nevezhető ugyan különösen szépnek, de az ébredő természet, a madárdal, a kellemesen meleg napsütés mégis élvezetessé tette az ereszkedést. Ezt követően szépen megművelt szőlők között haladtunk, majd rövidesen újabb emelkedőn találtuk magunkat, útban a Köves-hegyi nyereg felé. Innen már látszott Szentbékkálla templomának tornya, így újult erővel folytattuk a túrát. Mindszentkállára beérve a temetőnél feltöltöttük vízkészletünket, majd a Kőtenger felé vettük az irányt.

Már korábban, a Kékkő tanösvényen tett kirándulásunk alkalmával jártunk errefelé, de jó volt ismét látni az érdekes alakzatokat, valamint napfürdőzni egy kicsit a meleg köveken. Szentbékkálla határát a Kálvárián keresztül értük el, majd a kék jelzést követve a Velétei palotarom felé kanyarodtunk.

A templomdombról leereszkedve jutottunk ismét a faluba, és az autóhoz már nem kellett sokat gyalogolnunk, hiszen épp a pecsételő helynél, a bolttal egy épületben lévő kocsmával szemben parkoltunk le reggel. Mai túránkon nem siettünk túlságosan, de mindenképpen intő jel, hogy a mintegy 15 kilométeres táv teljesítése 6 órát vett igénybe. Még dolgoznunk kell, hogy visszajöjjön a régi edzettség!