Badacsonytördemic - Nagyvázsony

Korán keltünk, és az autót Nagyvázsonyban hagyva, a 6.55-ös autóbusszal utaztunk tovább Tapolcára, majd átszállást követően Szentbékkállára. Itt pecsételés a már ismert kocsmában, és viszonylag korán, háromnegyed 9 körül neki is vágtunk a szakasznak.

A falu határát alig elhagyva megnéztük az egykori Töttöskál templomának maradványait, majd szőlők között folytattuk utunkat. Ahogy egyre magasabbra emelkedtünk, mind szebb kilátás nyílt a Balatonra, valamint a már sokszor emlegetett hegyekre. Közben rácsodálkoztunk az Öreg-hegyi kútra, és jónéhány irigylésre méltó, akár lakóháznak is megfelelő présházra.

Hamarosan elértük Fekete-hegy tetejét, hogy a teljesen felújított Eötvös Károly kilátóról élvezzük a Káli-medence panorámáját. Rövid pihenő után egy ideig a gerincen haladtunk, majd kényelmes erdei utak következtek. Közben "vadkalandba" is keveredtünk, mivel a közelünkben turkáló vaddisznók csak akkor voltak hajlandók odébbállni, amikor szándékosan, a megszokottnál kicsit nagyobb zajt csaptunk. Jobb a békesség ezekkel az állatokkal, és inkább ők fussanak, mint mi!

Számunkra is meglepő módon, viszonylag hamar leértünk a kellemes, rendezett falu benyomását keltő Balatonhenyére. Semmit nem bíztunk a véletlenre, ezért a kocsmáros hölggyel telefonon két alkalommal (csütörtökön, illetve ma reggel) is egyeztettünk, hogy a pecsétet ne felejtse el kitenni hátra, az udvarba. Ez meg is történt, sőt a hölgy még egy figyelemfelhívó táblácskát is elhelyezett a műintézmény bejárati ajtaján. Túratársaink nevében is köszönjük!

Egy közkútnál feltöltöttük vízkészletünket, majd nekivágtunk a falu fölötti, bokrokkal, kisebb facsoportokkal borított lankás domboldalnak. Könnyű, jó tempóban járható részek következtek, majd egy kissé unalmas, murvaszerű anyaggal borított úton ereszkedtünk le a Csicsói erdészházhoz. Itt az út mellett kiépített, padokkal felszerelt Kéktúra pecsételő hely várja a pihenni vágyókat. Mi is elidőztünk, ebéd utáni sziesztát tartva lazítottunk kicsit.

Ezután hosszú ereszkedés következett. Először tovább a már említett murvás erdei úton, majd a vigántpetendi országutat keresztezve egy sokkal kellemesebb erdei szakasz után elértük a Tálodi kolostor romjait. Kár, hogy a szebb napokat látott, az ismertető tábla szerint egykor kedvelt kirándulóhely ennyire elhanyagolt, lepusztult képet mutat. Hamarosan az Ilona-kápolna szépen felújított maradványaihoz értünk, és már látszottak Nagyvázsony magasabb épületei, amikor kissé elveszítettük a kék jelzést. Bár sikerült visszatalálnunk a helyes útra, ekkor érlelődött meg bennünk az elhatározás, hogy vennünk kell egy túra GPS-t!

Természetesen útba ejtettük a Szent Mihály-kolostort is, melynek egykori templomában temették el Kinizsi Pált. Az épületegyüttes még romjaiban is fenséges, nagyszerű látványt nyújt, és a környezet is szép, gondozott. Innen már pár perc alatt a faluban voltunk, ahol a vár környékén a Szent György-napi Marha(nagy)hajtás rendezvényeibe cseppentünk bele. Túl sokat nem nézelődtünk, pecsételtünk a várpénztárnál, majd indultunk a pulai elágazásnál hagyott autónkhoz. A mai túra egyúttal a Balaton-felvidék lezárását is jelentette, következhet a Bakony!