Nagyvázsony - Városlőd

Lényegében az öcsémékkel egy időben, egymással párhuzamosan kezdtük el az Országos Kéktúra teljesítését, mégis ez volt ez első szakasz, amit együtt tettünk meg. A közlekedés megszervezésekor ismét kiemelt szempont volt, hogy ne nagyon legyünk időhöz kötve, ezért most is a végcélhoz, azaz Úrkútra mentünk le autóval. Innen busszal előbb Veszprémbe, majd átszállás után Nagyvázsonyig utaztunk.

A vár pénztáránál megpróbáltuk a régi fém pecsétet használni, de a lényegében olvashatatlan felirat miatt inkább maradt a már jól bevált gumis bélyegző. A várat most nem néztük meg (úgyis fogunk még errefelé kirándulni), de így is negyed 11 körül járt, mire nekivágtunk.

Az út első szakasza alig emelkedett, a falut elhagyva először az országút mentén, majd kellemes réteken gyalogoltunk az előttünk magasodó Kab-hegy felé. Az időjárásra sem lehetett túl sok panaszunk, bár néha-néha úgy befelhősödött, mintha a következő percben már esne is. Sajnos amint beértünk az erdős részre, az utak minősége szembetűnően leromlott: vagy a korábbi esőzések miatt kellett a pocsolyákat kerülgetnünk, vagy az erdészeti járművek mély keréknyomai lassították a haladást. Ráadásul az erdőben nyílegyenes vezető H és 6. nyiladék elég unalmas részét jelentette a túrának, és a nyomasztó, párás levegő sem javított a hangulatunkon.

Mindezek ellenére viszonylag jó tempóban haladtunk, és csak a csúcs alatti utolsó, mintegy 200 méter jelentett komolyabb kihívást. Itt a jelzett út meredeken, egyenesen a hegytető felé vezetett, és nehezítésként – vélhetően valamikor az elmúlt évben történt tarvágás emlékeként – mély keréknyomokban, kisebb-nagyobb faágak között kellett felfelé bukdácsolnunk. A rádió adótoronyhoz vezető műútról ködbeveszően ugyan, de felsejlettek a balatoni tanúhegyek, és néhány tízméteres gyaloglás után már az egykori Kinizsi Pál kilátó lábánál elhelyezett padokon pihentünk. A párás levegő rontotta kissé a kilátást, de Nagyvázsonytól egészen Veszprémig jól kivetően látszottak a szépen sorjázó települések.

Az 599 méter magas Kab-hegyről aszfaltozott úton, a kék jelzést követve indultunk lefelé, hogy az erdészház melletti fán elhelyezett bélyegzővel a második pecsét is bekerülhessen az igazoló füzetekbe. Sajnos a túra ezen szakasza sem bővelkedett látnivalókban, pedig még a Tönkölyös víznyelőhöz is lemásztunk. A régi vasút nyomvonalát követve értünk be Úrkútra, és negyed 5-kor már meg is voltunk a pecsételéssel, azaz teljesítettük a mai napra kitűzött célunkat.

De még nem hazafelé indultunk, hanem a Csárda-hegyi Őskarszthoz vettük az irányt, hiszen a területet érinti a kék jelzés Úrkút és Városlőd közötti szakasza, így a későbbi túra során majd időt takaríthatunk meg. A tanösvényen megnéztük az 1930-ig művelt külszíni mangánbánya érdekes képződményeit, különféle színű mészkő alakzatait, és kicsit sütkéreztünk is a sziklákon. Székesfehérvárra fél 7 előtt értünk vissza.