Betöltés...

Nagyvázsony - Városlőd

Hegyre fel, hegyről le

Úrkút - Városlőd

Teljesítve:   2010. június 27.

Túrakép

A májusi és júniusi esős, szélsőséges időjárás miatt közel két hónap kihagyás után folytattuk, ezért ezt a rövid, könnyűnek ígérkező szakaszt néztük ki magunknak. A forgatókönyv szinte már szokásosnak mondható: autóval Városlőd központjáig, majd autóbusszal Herendre, és onnan tovább Úrkútra. Az autóbusszal utazóknak nem árt odafigyelni a menetrendre, mivel a különböző útvonalon közlekedő távolsági autóbuszok Városlőd különböző megállóhelyeit érintik: van felszállóhely a központban, van a viadukt alatt, de van a 8-as úton, közvetlenül a viadukt mellett is! A hétvégi menetrend ellenére sikerült viszonylag jó csatlakozást kifognunk, hiszen 9 óra után indultunk Városlődről, és fél 11 előtt Úrkúton már a pecsétek is bekerültek az igazoló füzetekbe.

A falut gyorsan magunk mögött hagytuk, és a Csárda-hegyi Őskarsztra is csak egy pillantást vetettünk, megállapítva, hogy május eleji látogatásunk óta kicsit több lett a fű és a gaz. Ezt követően egy rövid szakasz az erdőben, majd unalmas gyaloglás egy bekerített, újratelepített erdő mellett. Tulajdonképpen nagyon jó tempót mehettünk volna, ha az út nincs ennyire benőve fűvel, és nem kell rendszeresen a gödröket, sárdagonyákat kerülgetni.

Az út hamarosan lejteni kezdett, de a bükkerdő szépsége helyett a közelmúlt viharjainak pusztításával kellett szembesülnünk: mindenfelé gyökerestől kifordult, hatalmas fák, keresztül-kasul a kék jelzésen is. Ez a "bombatámadás" utáni állapot csak a Csollányos-völgyben kanyargó murvás utat elérve szűnt meg. A kellemes völgyben említésre méltó látnivalóval nem találkoztunk, de legalább gyorsan elértük a Torna-patakot.

Mielőtt továbbindultunk volna Városlőd-Kislőd vasútállomás felé, tettünk egy kitérőt a Sobri Jóska Bakonyi Kalandpark fogadóépületéhez. Be nem mentünk ugyan, de az árak és a tájékoztató táblák alapján egyértelművé vált, hogy ide még vissza fogunk jönni, hiszen nem csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is kellemes kikapcsolódást, szórakozást jelenthet az itt eltöltött pár óra.

A kissé lepusztult Városlőd-Kislőd vasútállomáson gyorsan megkaptuk a pecséteket, de a túra itt még nem ért véget, hiszen tovább kellett mennünk a falu központjában hagyott autóhoz. Városlőd vegyes benyomást tett ránk, hiszen a szűk, kanyargós utcák helyenként nagyon hangulatosak és rendezettek voltak, majd minden átmenet nélkül rossz állapotú, már-már putri jellegű házak következtek.

Fél 2 után indultunk vissza Székesfehérvárra, de Bándon még tettünk egy kitérőt a dombtetőn már messziről is jól látható Esseg-vár romjaihoz.