Betöltés...

Városlőd - Zirc

Túlélőtúra a Bakonyban

Városlőd - Bakonybél

Teljesítve:   2010. július 3.

Túrakép

A hirtelen jött kánikula ellenére is úgy gondoltuk, hogy már ideje lenne túljutni a Bakony távolabbi részein, hiszen az Úrkút-Bakonybél vonalon nem a terep, hanem a közlekedés okozott több nehézséget. Most Zircre mentünk le autóval, majd onnan – egy veszprémi átszállást beiktatva – autóbusszal Városlődre. Szerencsére elértünk egy korábbi csatlakozást, így negyed 10-kor már megvolt a pecsételés, és nekivágtunk a Csehbányára vezető műútnak.

Hölgykő várának kitérővel elérhető romjait kihagytuk, így az útról balra fordulva egy réten, majd egy kaszálón folytattuk. A nem túl korai időpont ellenére is sikerült térdig összevizezni magunkat a helyenként derékig érő fűben. Szerencsére a Nap csak hátulról tűzött, de így is örültünk, amikor végre az erdő felé kanyarodott a kék jelzés.

A Torna-patakot elérve már gyanítottuk, hogy ez a szakasz is tartogat még számunkra meglepetéseket! Az erősen megduzzadt patakon az átkelés csak úgy sikerült, hogy néhány vastagabb faág felhasználásával "hidat" építettünk magunknak, de szerencsére később már át is tudtuk ugrani a vízfolyásokat. Már azt hittük, túl vagyunk a nehezén, amikor egy olyan rész következett, ahol a víz szinte az egész völgy alsó részét elöntötte, és szépen csordogált még a gyalogúton is. Itt annyira belefeledkeztünk a csermelyek és sárdagonyák kerülgetésébe, hogy elvétettük a jobbra kanyarodó kis ösvényt a csalánnal mellmagasságig benőtt réten. Ha nincs nálunk GPS, egészen biztosan nagy kerülőt tettünk volna. Így azonban sikerült viszonylag gyorsan korrigálnunk, és hamarosan a régi kisvasút nyomvonalán vezető földúton haladtunk.

Ez egy kellemes, jó tempójú szakasz volt, és a terep emelkedése sem mondható megerőltetőnek. A több turistaút, valamint a régi bauxit szállítóút kereszteződésénél található réten kialakított pihenőhelyen mi is szusszantunk egy kicsit, majd ismét gázlókkal és dagonyákkal tarkított rész következett. Itt azonban már nem a víz, inkább a kidőlt fák jelentették a problémát és az igazi veszélyt. Szerencsére ezt is megúsztuk, csupán egy kb. másfél méter magasan keresztbe dőlt fa törzséről sikerült leesnem! Hamarosan elértük a murvás utat, mely a Jáger-réten keresztül egyenesen Németbányára vezetett.

A szélső ház kerítésén elhelyezett pecsétet viszonylag könnyen megtaláltuk, de mivel vízkészletünk erősen megfogyatkozott, tovább mentünk a faluház melletti körforgalomig, ahol sikerült rálelnünk egy közkútra. Nem sokat láttunk ugyan a településből, de barátságos, rendezett falu benyomását keltette, ahol feltehetően komoly közösségi élet folyik. Mindenesetre erre utalt a kis szabadtéri színpad és a falukemence is.

Németbánya után egy meredekebb, ám nem túl hosszú emelkedő következett, majd a gerincet elérve hamarosan egy aszfaltozott úton folytattuk az ereszkedést Bakonybél felé. A Gát-hegy lábához érve szép kilátás nyílt a falura, de jól látszott a Kőris-hegy és a Nagy-Som-hegy is.

A mai szakasz utolsó pecsétje negyed 4 körül, a Gerence Fogadónál került az igazoló füzetekbe. A településen most nem néztünk körül, csak az autóbuszból vetettünk néhány pillantást a völgyben elhelyezkedő kis falura. Tényleg szép ez a Bakonybél!